Szomorú vasárnap
2011.03.20. 20:23
10 körül kelhettünk, de volt, hogy felébredtem korábban pár percre. Általában veszekedést hallva eszméltem fel álmomból. Annyira jó volt végig a karjaiban lenni. Egyfajta óvó, védelmező funkciót tölt be nálam:) Felébredtünk, és megint elkalandoztunk a jövő felé. Szép képeket festettünk le, de az odavezető út elég ködös, és kikövezetlen. Még:)
Együtt ebédeltem a családjával. Ő evett egy kis kapirgát (=tyúkláb). Emlékszem ez a név onnan jött, hogy mondta Szabim, hogy kakaspörit csinált apukája. Aztán mondta, hogy tyúkláb van benne, én meg nemes egyszerűséggel rávágtam, hogy kapirgapörkölt:) Azóta minden, ami tyúkláb az nálam kapirga:) Ebéd után, még ejtőztünk az asztalnál, és apukája vicces történeteit hallgattuk:)
Evés után bevonultunk a szobába összepakolni. Míg ő lefürdött, én exem facebookját próbáltam feltörni, de minden kódját átírta. Freemail-t is. Aztán face-en ráakadtam a gmail címére, amin elfelejtette megváltoztatni a jelszavát, így oda tudtam kérni az új jelszavát. De olyan rossz az face, hogy nem engedte megváltoztatni a jelszót, mondván nincs ilyen fiók a rendszerben. Nem adtam fel, de bár megtettem volna. A beérkezett üzenetek hemzsegtek a facebook értesítésektől. Köztük volt apukámé, és középső tesómé is. Üzenetet küldtek neki. Bár ne olvastam volna el. Ez a pillanat megpecsételte a hangulatomat a nap további szakaszában. Apukám mindig azt mondta, ha problémám van forduljak a családom felé, elvégre ők vannak a legközelebb hozzám, bennük sosem csalódhatok, rájuk mindig számíthatok. A levelek mégis másról tanúskodtak. Úgy éreztem elárult a saját családom. Az exemet sajnálják, őt támogatják velem szemben. Nagyon megbántottnak éreztem magam. Kicsit elveszettnek is. Nem akartam senkit látni magam körül. A zene segítségével próbáltam nyugtatni magam, hogy ne söpörjek végig az asztalon. Persze Szabim végig mellettem állt, és támogatott, de most ő se tudott rám hatni. Csak az lebegett előttem, hogy a saját családom van ellenem. A másik ami még elém úszott, hogy ha még mindig exemet pártolják, akkor sose fogják elfogadni Szabit. Persze kívülállóknak könnyű mondani, hogy két x-es vagyok. A családomban ez mit se számít. Még mindig az az elveszett kislány vagyok akit terelgetni kell, és akárhányszor próbáltam, sose tudtam kitörni. Az egyik legrosszabb az volt pár hete, hogy apám nekem állt a kérdéssel, hogy drogozom e. Miközben nagyon jól tudja, hogy egy káros szenvedélyem sincs. Nah jó, egy van…kocka vagyok. Illetve már csak voltam. Most már filmmániás lettem:) Másolás közben mindig azt nézek:)
Elindultunk Kecskemétre szüleivel. Befutottunk mamájához:) Jó volt megismerni. Hiperaktív az biztos, bár Szabi elmondása szerint, sose volt ilyen. Lehet az az oka, hogy megismerhetett. Elvégre mégiscsak egy unokája barátnője vagyok;) Exem nagyszülei is hasonlóképpen voltak. Most eszembe jutott a náluk töltött idő. A krumplispogácsa. Hmm, de finom is volt. A papája kicsit sokat okoskodott, de mindig elnéztem neki. Elvégre idén ünnepelte a 70. születésnapját, amit meg kell hagyni ebben a világban igen szép teljesítmény:) De térjünk vissza a jelenbe. Mamájánál, megint csak folytattuk a jövőkép rendszerezését. Kb. egy órás időtöltés után elindultunk a végre.
Begördült a buszom. Betettük a csomagom, és beálltam a sorba. Egy darabig mellettem állt, majd végleg elbúcsúzott. Kicsit féltem, hogy nem lesz a buszon Ádám, mert lentről nem láttam. Utóbb kiderült, hogy elfeküdt a két ülésben. De jól megy egyeseknek;) A busz megint körbe ment, így hosszasan integethettem kedvesemnek. Végül „elvesztettük” egymást. Felcsatlakoztunk az M5-re. Kicsit beszélgettem Ádival, meg olvastam a referátumhoz valót.
Beértünk Szeged. Tamás már várt ránk a pályaudvaron. Kedves volt vitte a táskám:) Hazakísértek, majd elbúcsúztam tőlük. Beértem a lakásba. Tea rögtön a szobájába invitált. Kapott egy franciaágyat. Nah lesz, majd mit hallgatni;) Első kérdésem hozzá a nettel volt kapcsolatos. És igen van!! Vagyis neki van, de se Laurának, se nekem nincs. Érdekes játékot űz velünk a router. Laurának megjeleníti a kapcsolatot, de nem csatlakozik hozzá, nekem meg meg se jeleníti! Érdekes módon az összes körülöttem lévő wifis kapcsolatot behozza, csak ezt nem, amivel egy szobában ülök. Tea ismerőse (aki állítólag ért ezekhez), azt mondja az én gépem rossz. Na ne már. Akkor a többit miért hozza be? De az a gáz, hogy a lan kábel segítségével se tudok csatlakozni, mert jelzi ugyan, hogy csatlakozott, de net az nincs. Nem tudom mi lelte az én Sage-em:( Jah am hozzám tartozó hülyeség, hogy minden kedves tárgyamnak nevet adok:) A lapitopim Darksage, a fényképezőgépem Cyber-gyerek, az mp5öm WQ [wíkú]. Most csak ezek jutnak eszembe, de milyen érdekes, hogy az életem egyik legmeghatározóbb tárgyának, a telefonomnak nincs neve:)
Szóval nincs net, így nem tudtam beszélni MSN-en Szabimmal, sőt a refemre se tudok készülni:( De Tea holnap odaadja a lapitopiját, szóval lesz mivel szórakoznom;) Sikerült még 11óra előtt lefürdenem. Ez nagy szó! Aztán másoltam egy szerdai anyagot, közben néztem a Pocahontas-t, vagyis csak zajnak volt:)
Újra lett motivációs erőm a tanulásba:) A jövőképek megvalósításához bizony keményen kell dolgozni, és ha mindent úgy szeretnénk, ahogy azt mi megbeszéltük, akkor bele kell húznunk mindkettőnknek, így sikerült egy olyan megállapodásra jutnunk, hogy egymásért tanulunk, ami szerintem igen csak a hasznunkra válik több szempontból is:)
Elnézést, a kimaradt napokért! Utólag pótoltam;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
CaptainSly 2011.03.23. 16:18:37
Amúgy érdekes ez az elnevezési láz, van például egy ismerősöm, aki a biciklijének adott nevet.:P No de ha a telefonnak még nincs, akkor itt az ideje.:)
Dariella 2011.03.25. 22:01:12
De amúgy tényleg érdekes. Biztos van erre valami okos tudományos elmélet:)