Végre az első olyan nap harmadika óta, hogy nem teli orral ébredek. Sikerült kicsit elaludnom, bár a hajnali kettői fekvés miatt nem csodálkozom:) Szóval fölkeltem olyan tízkor és elkezdtem készülődni, bepakolni. Beszélgettem a csajokkal is kicsit.

Első órámra nem mentem be, mert nem tudtam időben elkészülni. Másodikon viszont ott voltam. Beértem és rögtön azzal fogadtak, hogy írunk. Nah gyorsan elő is vettem a kódexet, és tanulmányoztam. Közben befutott Ádám (nem a szokásos Ádám, hanem másik;)), aki vicceivel próbált jókedvre deríteni. Órán végül is nem írtunk, mert rendes volt a tanár. Kiosztotta a múlt heti dogát. Jól sikerült, ahhoz képest, hogy óra előtt találkoztam vele, és tanultam meg:) Ráadásul azokon az órákon nem is voltam, amikor vették a szöveget. Szóval okos vagyok:) Gyakorlásképpen végigolvastuk még egyszer a szöveget. Aztán elkezdett mesélni vicces történeteket a tanárnő:) Mesélt a repülő kalandjairól. Az emberekről, akikkel találkozott. És beszélt a kisfiáról is. Óra után még ott maradtunk páran beszélgetni a tanárnővel. Aztán elindultam az albiba. Gyorsan összerámoltam, amit még kellett és elindultam Kecskemétre.

Kigyalogoltam a végállomásig, majd vártam a buszra. Mire megérkezett olyan sokan álltunk ott, hogy azt hittem fel se fog férni mindenki. De jól elszámoltam magam. Volt ülőhelyem nekem is. Persze nem ablaknál, de ilyen esetekben nem hiszem, hogy túlságosan nagy gond. Talán egy vagy két személy, ha állt, de aztán idővel ki is üresedett. Kecskeméten meg sokan leszálltak szóval Pestig mindenki mehetett nyugodtan tovább.

Beértem Kecskemét, ott várt az Uracskám:) Persze mondani se kell, hogy szakadt az eső menet közben, de amint beértem elállt. Nah jó, ha nem is teljesen, kicsit visszafogta magát:) Beültünk a váróba egy órára. Hallgattuk a zenét, beszélgettünk, és figyeltük, ahogy szakad az eső. Aztán felszálltunk Laki buszra. Megmutatta, hogy hol történt a baleset, de mivel már elég sötét volt nem sokat láttam belőle. Nem is baj:) Beértünk Laki leszálltunk, hazasétáltunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Minden happy és jó, most pedig alszunk:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.