...és nem a bokor...gyomor.

Éhes vagyok. Érzem, ahogy a gyomrom időnként magától összehúzódik és elernyed. Érzem, ahogy az üresség átjárja és táplálékért kiált. Hallom is! Ez vagyok én. Egy éhes ember, -és mielőtt mindenki arra gondolna, hogy nincs pénzem kajára nem erről van szó- aki mégse kívánja az ételt. Rágondolok, és nem megy. Hiába kiált a gyomrom minden másom tiltakozik. A lábam, hogy kimenjek, a kezem, hogy felemeljem, a szám, hogy kinyissam, a nyelőcsövem, hogy lenyeljem.

Üresség, akárcsak most jó magam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.