Felébredtem 10 körül. Apa akkor indult a városba. Szólt, hogy megnézi milyen boltok vannak nyitva és majd visszajön értem, ha van valami érdemleges. Dél körül ébresztet anyum, hogy le kell mennem a varrónőhöz a nadrággal. Néztem az időt és felhívtam apát, hogy mi van, erre ő: semmi nincs nyitva, csak Tesco meg Intersparta. Mondom nem hiszem el. Érdekes a méterárú bolt nyitva volt. Mindegy, két hét múlva hazajövök addig nyaggatom, míg körbe nem visz az összes létező bolton, ami a városban van. Nem tudom elhinni, hogy mindenkit előrébb helyez. Egész délután a focira készült, körbetelefonálta az összes focistát, hogy jön-e vagy nem, és le merem fogadni egy boltot se nézett meg. Kezdek rászokni arra, hogy ha valamit is akarok, azt nekem kell elintézni, mert akkor talán lesz belőle valami. Elhiszem, hogy van elég gondja nélkülem is, de nem hiszem el, hogy két hetente jövök haza, és annyit se tud megtenni, hogy felvigyen a városba. Neki minden és mindenki fontosabb? Segít 1000 meg 1 emberen, de amikor neki kell senki, és azok akik támogatnák, a családja, attól meg teljesen elfordul, és utolsó sorba taszítja, de az a baj, hogy nem ismeri fel ezeket a dolgokat. Mindegy nem írom tovább 1 nem tartozik senkire, 2 ne idegesítem tovább magam.

Kaltee nem ment el orvoshoz, pedig megígérte, ezért tökre megharagudtam rá:( A délutánom eleje felszültségben tellett, de estefelé egész jól alakult. Néztem egy kis Vivát, úgyis olyan régen hallgattam:) Legalább ragadt rám valami friss zene:) Aztán jókat beszélgettem MSN-en Szabimmal:) Most tökre megváltozott minden köztünk. Talán a hajnali veszekedés lehet az oka. Sokat segített, hogy felfogjuk milyen fontosak vagyunk egymásnak, és nem akarunk megválni a másiktól. Olyan volt a beszélgetésünk, mit régen a kapcsolatunk elején:) Tele örömmel, nevetéssel! Mindent egybevéve jó volt ez a mai nap. Jól viselkedett az Uracskám:) Remélem összejön vele az a közös buli áprilisban, és megünnepeljük a 4 hónapunkat:) Beszélgetés után befejeztem a délután elkezdett filmemet. Volt benne pár éles fordulat, nagyon szomorú volt, de a vége happy end:) Most pedig indulok aludni, jó éjt!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.