Ez a hét nem a kialvásról szólt. Hétfőről keddre nem aludtam, keddről szerdára csak pár órát, szerdáról csütörtökre szintén csak párat, ahogy csütörtökről péntekre is max 3 órát. Talán Szombat volt az, mikor 11 órát aludtam egyhuzamban. És ma se úgy köszöntöttem az időátállást, hogy durmoltam az ágyamban. Nagyban fent voltam, és filmet néztem. Persze közben serényen dolgozott a gépem. Kb. 100 zenét töltöttem le YouTube-ról. Muszáj frissíteni az MP5-öm, mert már tudom a lejátszási lista teljes tartalmát:)) Be kell újítani;)

5 körül sikerült elaludnom, és olyan délbe keltem fel. Beszélgettem Urammal, aki nekem állt egy két beszédrészlet miatt, amit Dévvel folytattam. Utána jöttek a szülők is. Kaptam a sorozatos lehordást, de valahogy most nem sikerült a fül be fül ki módszert alkalmazni. Apám két lehetőséget sorolt fel velem kapcsolatban: 1. vagy direkt csinálom a dolgokat, ami rossz, 2. vagy ők neveltek rosszul ami megint rossz. Akkor most én csupa rossz vagyok?

1kor elindultunk a buszhoz, útközben olyan élni sincs kedvem érzésem volt, mindaddig, míg fel nem hívott Uracskám:) Akkor megjött kicsit az életkedvem. Felszálltam a buszra, majd elköszöntem apumtól. Feltettem magamra a fülest és bezárkóztam a világomba. Néztem ki a fejemből, és próbáltam lenyomni a fura érzést a testemben. Nem is tudom megfogalmazni. Teljesen jelentéktelennek éreztem magam. Két lehetőség, de mindkettő vége rossz, akkor kérdem én minek vagyok. Végül megjött a fényesség is. Valamiért megszületik az ember. Szóval biztos volt okom rá, ha más nem akkor Uracskám lelkét ápolgatni, és útját egyengetni, hogy majd talán ő nagyobb feladatot tudjon véghezvinni:)

18 körül már hatalmasakat partiztam a buszon. Jó zenéket szedtem le:) Csoda, hogy nem keltem fel és táncoltam, vagy a tátogásból végül nem lett igazi ének:) Leszállásnál Tamás várt csak, mert Ádám otthon gubbaszt:) Beteg:( Remélem nem lesz semmi baja, és egészségesen visszatér a lovagi iskolába:) Mielőtt beléptem volna albiba Tamással beszélgettünk az egyházakról. Kicsit felvilágosított:)

Este még beszélgettem Uracskámmal. Jó kedve volt és nekem is. Önfeledten röhögtünk egymás hülyeségén, gond nélkül oltogattuk a másikat. Szóval minden olyan, mint régen:) ÉS NAGYON SZERETEM! <3 Jah és kibékültek Dévvel, ami jó hír:)

Nah de megyek is alukálni, mert holnap suli:) Jó8!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.