4 óra helyett csak félkor keltem ki az ágyból. Kicsit nehezemre esett, de hát ez vagyon:) Hideg vízzel felfrissítettem a pofikám és elindultam szendvicset készíteni. 5 szenya. Pff sose fog elfogyni:) Csináltam finom teácskát is. Aztán háromnegyedkor befutottam felébreszteni Uracskám, de hát őt kelteni. Külön személy kellene. Olyan 55 környékén rányomtam a villanyt, de neki meg se kottyant. Egészkor mentem be ismét. Már ott voltam, hogy hozzá vágok valamit, hogy keljen ki:) Végül sikerült, és el is készültünk. Bepakoltunk, meg minden egyéb:) Kisétáltunk a buszhoz. Várakozás közben találkoztunk Ádámékkal is. Meg volt a futó köszönés is. Felszálltunk a buszra. Együtt utaztunk másfél órát, aztán ő leszállt Lakin. Szolnokon felmentem netre, és beszélgettem vele.

Utazás közben szeretek gyönyörködni a tájban. Néha az utazós napok blogjait buszon írom meg. Vagyis ott kezdem el – mint ezt – és tök jó. Legalább lekötöm magam:) Szól a zene a fülemben, figyelem az embereket, a tájat. Imádok kibambulni és nézni a messzeségbe. A természet színei meg ilyenek. Meg néha olyan, mintha a zene pont úgy szólna, mint ahogy mozog a táj. Ritmusra jelennek meg a fák és tűnnek el. Jó, hogy tudok vakon írni, így nem maradok le semmiről:)

Uracskám után sokáig egyedül ültem, de Heves környékén beültek mellém. Jajj az egyik öreg nő olyan bunkó volt. Meg se kérdezte, hogy szabad e, csak odatette a táskáját a laptop táskámra, mintha lefoglalná. Nah voltam olyan kedves elpakoltam a lábamhoz. Utaztunk tovább. Nem sokkal később leszállt. Aztán jött egy öreg bácsi, az egyenesen majdnem ráült a cuccomra. Még szerencse, hogy gyorsan el tudtam venni. Ennyire sok türelmetlen öreget. Komolyan...

Hazaértem sütöttem kaját. Mert finom tojásos nokedli csak estére lett kész:) Nah hát ez érdekes volt. Ittam egy kupica metaxát. Hát kellőképpen be is ütött. (Pedig máskor össze-vissza iszok mindent és semmi, most meg..pff...) Táncoltam, torkom szakadtából énekeltem, nevettem, kifüstöltem a konyhát és még a felsőm is lekerült. Hát igen vicces így visszagondolva. Sose voltam még így kiütve, de kellett már. Jól esett ez a kis felfrissülés. Délután beszéltem Uracskámmal, csináltam a lábam és a kezem és néztem a Gossip Girl-t. Nah meg persze küszködtem az álmossággal:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.