Sikerült felébredni, de a felkeléssel voltak problémák. Végül fél kettőig durmoltam:) Épp a kaját csináltam mikor felcsörgetett exem. Megérkezett. Olyan óra másfelet ha beszélgettem vele. Nem volt másról szó csak egyetem, család, múlt, ő, Szabi meg én. Nagy nehezen sikerült elválni tőle. Beültem a gép elé és megkajáltam. Közbe néztem egy filmet, amibe egy szerencsétlen dagi srác magáévá tesz egy nőt. Terhes lesz és együtt jutnak túl a dolgokon, hol örömben, hol veszekedésben. A srác tök jól elvolt a gyerekekkel stb stb. Aztán így bennem is megnyílt a régi dolog. Amikor még együtt voltam ezzel a hazudóssal. Kérdések cikáztak a fejemben: „Vajon ő is ilyen lett volna?” „Tett volna ennyit értem?” Aztán előjöttek a hazugságai. Nah meg amit ma mondott. Ő csak egyszer hazudott. Igen egyszer majd hogy nem 2 éven keresztül. Tényleg csak egy volt, de az jó hosszú. Sokan kérdezték tőlem is meg tőle is, hogy - hogy hihettem el neki. És senki sem érti meg, hogy vakon megbíztam benne, és hittem neki. Azt hittem szeret, és sosem csapna be. Ennek ellenére. Mindegy örülök, hogy vége.

A nap további szakasza szürkeséggel telt. Beszéltem Szabimmal telefonon, mert netünk még mindig nem volt. Akárhányszor letettem mindig szomorúbb lettem, majdnem sírtam. Egész nap csak néztem ki a fejemből. Semmit nem fogtam fel a mai napból. Az este érdekesen alakult:) Nem bírtam tovább, felhívtam, és elmondtam látni akarom, ezért már holnap megyek hozzá:) Először terveztem, hogy bemegyek az óráimra, de végül úgy döntöttem ellógok, és indulok hozzá! Ma találkoztam Ádámmal is, akinek nem túlságosan tetszett az ötlet. Mondván sokat lógok. Először azt mondtam persze igaza van tényleg sokat lógtam már, én nem vagyok ilyen. Aztán pár perccel később, mit jön nekem ő azzal, hogy mit csinálok. Hiába okító jelleggel, nem a családom része, aki dirigálhasson nekem. Volt már pár dolog, amivel kihúzta nálam a gyufát, de sose vette észre csak jóval később.

Késő este még beszéltem neten Szabimmal, mert Laura odaadta a lapitpoiját. Nagyon várom már a találkozást;) Soha nem tapasztaltam még ilyet, hogy így meg lennék örülve egy emberért. Annyira magányosnak, szürkének éreztem a mai napot. Nem is nevettem jóízűen. Csak bámultam ki a fejemből, és éreztem, hogy valami, valaki hiányzik. Vele mindig sokkal színesebbek a napjaim. Feltöltődök energiával, akarattal, bátorsággal, mindennel amire szüksége lehet egy embernek, hogy túlélje az aznapot. Ő különleges személy számomra. Nem csak pasi, de barát is egyben. Ezért tényleg mindent meg tudunk beszélni. A veszekedés után is oda tudunk állni a másikhoz, és átbeszélni mi volt a baj. Tapasztalatból, és ismeretségből is tudom ez vajmi kevés párnál fordul elő. És én örülök, sőt mi több büszke vagyok arra, hogy ilyen barátom van, és, hogy ilyen kapcsolatban „élhetek”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.