Szökésben

2011.03.17. 19:59

Az ébredés csak fél órával tolódott el, de nem gond, mert így is időben voltam:) Gyorsan elkészültem, majd kisétáltam a DM-ig. Megvettem pár dolgot a felírtakból. Volt olyan, amit nem is találtam a boltban, pedig tök alapvető lett volna. Meg volt olyan is, ami egy újságban 600 forint körülire volt írva, ők meg 1500-ért árulták. Sajnos nem találtam meg a parfümömet se:( Szomorúan hazasiettem, megreggeliztem, majd elkezdtem készülődni. A sminkemet fele annyi időbe tellett elkészíteni, mint a hajamat. Sokat szenvedtem vele, de barátom szerint megérte:) Elköszöntem csajoktól, majd kisétáltam a végre. Felszálltam a buszra. Emeletes busz volt. Jippy:) Most alul ültem. Mondta régen Ádám, hogy van ilyen asztalkás négyes ülő. Ötletes, bár én inkább mögé ültem, nem akartam megosztani magányomat másik három emberrel. Bár a kettesnél sem, mert betettem a lapitopim a külső helyre, így nem kunyerált senki szabad ülőhelyért. Fent amúgy is volt egy csomó. Útközben olvastam a Cosmo-t vagy csak az ablakon bámultam ki. Esett az eső, pedig reménykedtem, hogy szép, tiszta idő lesz.

Beért a busz Kecskemétre. Ott is esett az eső. Megvártam, míg mindenki elvonult a folyosóról, és csak akkor álltam fel az ülőhelyemről. A szélvédőn kinézve láttam az én kedvesemet:) Leszálltam és ki lep meg a balomról? Hát ő, és felém tartott egy esernyőt. Jajj ilyen kedves, aranyos eddig velem csak apukám volt, aki mindig felém tartotta az esernyőt. Ez olyan kis aranyos gesztus volt tőle:) Tényleg kevés manapság az ilyen pasi, aki így odafigyel a barátnőjére. Vagy csak én gabalyodtam össze rosszakkal?:)

Pár perc várakozás után megérkezett a csatlakozás. A szegedi buszon ülve elképzeltem, milyen lenne, ha a teleki buszon találkoznánk Andrissal. És lám, ott volt egy Andris:) Be is ültünk leghátra. Lepakoltunk, és beszélgettünk. Csináltunk is pár képet:) Gyorsan hazaértünk. Még mindig csepegett kicsit az eső, így a járt utunk saras volt. Kedves uram megpakolta magát a táskákkal, és ölbe kapott engemet is. Míg ő megszakadt az 50 kilóm alatt, addig én terepszemlét tartottam:) Megérkeztünk, ettünk, beszélgettünk, örültünk egymásnak. Aztán este, míg néztem a facebook-om, ő tanult. Nagyon aranyos volt. Készítettem is róla emlékképet;) Jaj annyira sajnálom a régi telefonját:( Face közben folyamatosan nyomkodtam a billentyűzárját. Annyira rossz, hogy elromlott, mert nagyon szerettem. Előre terveztük, hogy megnézünk egy filmet, de úgy elszaladt az idő, hogy inkább alvásra adtuk a fejünket.

A bejegyzés trackback címe:

https://dariella.blog.hu/api/trackback/id/tr952753978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása